NAT a kid anymore!

935145_529669830403025_137110337_n

Mi a NAT?
 
A NAT osztályfokhoz kapcsolt kimeneti célokat határoz meg. A kimeneti célok jellemzően kétfelé sorolhatóak: tartalmi célok (tárgyi tudás) és kompetenciák (készségek: tanult képességek). A világ mai állása szerint azok a felnőttek lesznek sikeresek, akik megtanulnak rugalmasan adaptálódni (alkalmazkodni) környezetük (pl: munkaerőpiac) gyors változásaihoz. A NAT-ot ért legtöbb szakmai kritika a tartalmi elemek túlburjánzását ekézi, jogosan. A tárgyi ismeretek ma, 2020-ban bárki számára hozzáférhetőek, aki 1) képes egy internetes keresőt használni (kompetencia), 2) az ott talált szöveget megérteni (kompetencia) és, 3) aki képes eligazodni a kereső által kidobott tartalmak között (kompetencia). Van-e értelme mégis szövegértési, keresőhasználati, és fact-checking (valóságellenőrző) kompetenciák mellett tartalmakat is tanítani az iskolában? Nyilvánvalóan van. De miért?
 
Kultúra, közös tartalmi pontok
 
Talán a legtöbb szülő egyetért abban, hogy van egy minimum tudáscsomag, ami közös kell, hogy legyen az egy kulturális egységbe tartozó személyek memóriájában ahhoz, hogy kulturálisan hasonlónak érezzék magukat, hogy legyen egy tartalmi nyelv, ami összeköti őket. „Még nyílnak…”, „Ki gépen száll fölébe…” kezdi el valaki, és rögtön érezzük, hogy identitásunk (azonosságtudatunk) része, hogy tudjuk folytatni a sort, kellemes borzongással tölt el minket az érzés, hogy Petőfi, Radnóti gyönyörű, identitásteremtő sorai gondolkodás nélkül előkerülnek memóriánkból. A tárgyi, memóriában tárolt ismeretek korántsem feleslegesek, közös kulturális, gondolkodási és lokációs pontot határoznak meg számunkra. Identitásunk (kik vagyunk?) fontos, megkerülhetetlen elemei.
 
Hol a gond a tartalmakkal?
 
A NAT által meghatározott tartalmi elemek pont identisásteremtő mivoltuk miatt könnyen válnak a politika játékszerévé. Az iskolában memóriánkba kódolt közös tudáscsomag jelentős hatással lehet arra is, ahogy a világ működését értelmezzük: a magyar és történelemórákon memorizált tartalmak befolyásolhatják, meghatározhatják azt, ahogy a jelenünkről gondolkodunk, akár politikai hovatartozásunk, vélekedéseink, hiedelmeink, identitásunk alapjául is szolgálhatnak. A politikai berendezkedések alapvető célja, hogy saját hatalmukat megtartsák, hogy meggyőzzék az embereket arról, hogy kire kell szavazniuk. Amíg a legnagyobb részben a megismerési kompetenciákat erősítő (demokratikus) oktatás célja a polgárok önálló véleményalkotási képességeinek erősítése, az autokratikus oktatás mindig manipulál: a memóriába betöltött tartalmak a regnáló hatalom világlátását tükrözik, a gyerekek agyát a hatalom támogatására késztető tartalmakkal próbálják megtölteni. Így volt ez a Kádár-rendszerben is (ki tud többet a Szovjetunióról?), ahogy a jelenlegi, 2020-as NAT legerőteljesebb kritikája is az erőteljes ideológiai szelekció, elfogultság. Egy ország szabadságfoka pontosan lemérhető oktatási rendszerének tartalma alapján. Nem véletlenül a magyar- és történelemtanárok verik a tamtamot.
 
Mit tehet a szülő?
 
A Kádár-rendszerben nem létezetek magániskolák, mégis sok gyerek úgy nőtt fel, hogy rendelkezett a „hivatalos” tananyag és gondolatok mellett egy alternatív értelmezési kerettel. Tudtuk, hogy ’56 forradalom volt, és azt is, hogy a szovjet katonák nem ok nélkül állomásoznak hazánkban. Szabotáltuk a kötelező oroszórákat, bármennyire szerettük orosztanárunkat. Megtaláltuk az „alternatív” hírforrásokat, kiröhögtük a propagandát. A rendszerváltás hajnalán szüleink támogatásával nem kötöttük fel a vörös nyakkendőt. Az ideológia-vezérelt NAT és a mindent elárasztó propaganda pont ezt a generációt találja telibe: ők a mai gyerekek szülei. Beszélgetni kell a gyerekekkel, sokat. A világ fontos dolgairól. Szkepszisre, a tanított dolgok megkérdőjelezésre kell őket nevelnünk. 2020-at írunk: az internet mindenki számára hozzáférhető. Ha a NAT, az iskola nem teszi meg, nekünk, felelős szülőknek kell ellenszélben tevékenykednünk: neveljük a gyerekünket nyelvekre, racionális, kritikus gondolkodásra, forráselemzésre, kétkedésre. Röhögjenek ők is ahelyett, hogy felkötik a nyakkendőt.
 

Szerző: Szűcs Imre Lóránt