Iskolaváltás: mikor, hogyan és hova?
Mikor érdemes az iskolaváltás lehetőségét mérlegelni?
Ha a gyerek érdeke egyértelműen ezt kívánja. Akkor kívánja ezt a gyerek érdeke, ha
- a szülő azt tapasztalja, hogy az iskola alapvető feladatait és kötelezettségeit – akár önhibáján kívül – nem megfelelően látja el, és a szülő saját erejéből, saját eszközeivel nem tud ezen változtatni, az intézmény a szülő jelzése(i) ellenére sem hajlandó / képes megoldani a problémát, illetve
- ha maga az iskola, a pedagógus javasolja a váltást, mert nem rendelkezik a gyerek sajátosságaihoz illeszkedő pedagógiai eszközökkel
Milyen alapvető feladatai és kötelezettségei vannak az iskolának?
Az iskola (szolgáltató, amelyet a szülő finanszíroz) a következő, jogszabályban rögzített alapfeladatokat kell, hogy ellássa:
- a rábízott gyermekek testi-lelki épségének biztosítása, valamint
- a NAT-ban és a kerettantervben rögzített készségek és tudáselemek megtanítása, azok elsajátításának (tanulás) támogatása
Megkérdőjelezi az intézménybe, a pedagógusba vetett bizalmunkat, ha az iskola, a pedagógus a fenti két feladat valamelyikében gyermekünkkel kapcsolatban kudarcot vall: nem tudja a gyereket megvédeni, vagy nem tudja a gyereket jó színvonalú készségekhez, tudáshoz juttatni, nem támogatja a fejlődésben, a tudásszerzésben.
Hogyan sérülhet az intézményre bízott gyermekek biztonságos felügyelete?
Az intézményen belül, vagy azon kívüli óvodai / iskolai programokon a gyerek felügyeletéért, testének, lelkének, holmijának épségéért az intézmény, konkrétan az adott gyermek felügyeletével megbízott személy felel, ezt a feladatot és felelősséget törvény 1 írja elő. A gyerekek biztonságos felügyelete sérül, ha
- a felnőtt fizikailag nincs jelen (felügyelet nélkül hagyja a gyerekeket), és ha
- jelen van ugyan, de a gyerek testének, lelkének és holmijának épségét nem védi meg
Honnan tudjuk, hogy a gyermek testi-lelki épsége sérül az iskolában?
Ha a gyereket baleset éri, vagy holmija sérül, tájékozódjunk a körülményekről. Ha úgy érezzük, hogy a felnőtt jelenlétével, vagy szabályokkal megelőzhette, vagy megakadályozhatta volna a balesetet, sérülést, mindenképpen jelezzünk a felnőtt irányában. A gyerekek egy része, ha bántás éri, elpanaszolja a sérelmeit otthon, egy részük viszont még kérésre sem mesél, mert szégyelli, fél az agresszor (bully) bosszújától, vagy mert felelősnek érzi magát a bántásért, és vannak gyerekek, akik a szüleiket próbálják megkímélni hallgatásukkal.
Amíg a fizikai bántást és a gyerek holmijának bántását, elvételét a legtöbb iskola és pedagógus tiltja (ezeknek még otthon is látszik a nyoma), a lelki bántás határait pedagógus és pedagógus eltérő ponton húzza meg, nem is feltétlenül szerez tudomást róla, van, aki elküldi a nem-fizikai bántásért panaszkodó gyereket: “ne árulkodj!”, „oldd meg!”, “miért vagy ilyen mimóza?”, “ne foglalkozz vele, majd abbahagyja”. Pedig a lelki bántás is tud komoly sebeket okozni, emiatt egy biztonságos, civilizált közösségben (családban, munkahelyen, iskolában) a pszichés, érzelmi bántás optimális szintje is nulla, ugyanúgy a zéró tolerancia (senki nem bánt senkit, nem okoz szándékosan rossz érzéseket senkiben) elve kell, hogy vonatkozzon rá, mint a fizikai, vagy a mások tulajdona elleni agresszióra.
Ha nem beszél a gyerek: milyen viselkedéses jelek jelezhetik az intézményen belüli bántást?
A bántás a gyerekekben negatív érzelmeket kelt még akkor is, ha az nem közvetlenül őket, hanem valamelyik társukat éri. A negatív érzelmek változatos módon befolyásolják a gyerek viselkedését, a következő viselkedéselemek (otthoni vagy óvodai / iskolai) megjelenésekor fontos utánajárni, hogy érhetik-e a gyereket az intézményben társai, vagy felnőtt részéről negatív események:
- viselkedésváltozás, túlpörgés, dührohamok, káromkodás, hiszti, engedetlenség
- testvér, szülő, vagy éppen más gyerek felé megjelenő vagy fokozódó agresszivitás,
- agresszív tartalmú (harc, vagy fizikai, érzelmi bántás, fenyegetés) szerepjáték, fantáziák, rajzok
- indokolatlanul erős, vagy indokolatlan tárgyú félelmek megjelenése
- ceruza szétrágása, széttörése, radír szurkálása
- halál, erőszak, és veszélyes dolgok felé forduló érdeklődés
- befordulás, látszólag indokolatlan sírás, szorongás, rémálmok
- autoagresszió (önbántás, önsértés, önhibáztatás, szuicid gondolatok)
- testi tünetek, amelyeknek nincs orvosi oka (fejfájás, hasfájás, szédülés, lábfájás, stb)
- kéz gyakori orrhoz, szájhoz, ágyékhoz kapkodása, ujjszopás, körömrágás, bőrtépés
- tic (grimaszok, pislogás, hangok kiadása, krákogás, stb),
- iskolafóbia (fél az iskolától, nem akar iskolába menni).
Fontos, hogy a fenti tüneteket nem csak az iskolai bántás vagy fenyegetettség okozhatja, ha nem egyértelmű, hogy hol keletkeznek a tüneteket okozó negatív érzelmek, érdemes szakember bevonásával megpróbálni többet megtudni.
Mit tegyünk, ha az iskola a rábízott gyerekünk testi-lelki épségét és holmiját nem védi meg?
Ha felmerül, hogy a gyerekek felügyelete a bizalmunkkal megtisztelt intézményben nem megoldott (felnőtt felügyelet nélkül törnek-zúznak, balesetveszélyesen játszanak az iskola területén) vagy a gyerek másik gyerek(ek), vagy felnőtt részéről szándékos, ismétlődő bántás (bullying) áldozata: testét (csípés, ütés, rúgás, karmolás, harapás, fojtogatás, stb), lelkét (kiközösítés, játékból kizárás, piszkálás, idegesítés, provokálás, szívatás, csúfolás, lealacsonyítás, kritizálás, kigúnyolás, kibeszélés, pellengérre állítás, nyilvános megszégyenítés, fenyegetés, félelemkeltés, levegőnek tekintés, hatalommal való visszaélés, stb), holmiját (elveszik, dobálják, megrongálják, kidobják) sérelem éri, azonnal jelezzünk a gyerek felügyeletét ellátó személy felé szóban, személyesen. Ha ettől a probléma nem változik, jelezzünk az intézményvezető felé írásban. Ha a probléma továbbra sem szűnik meg, lehet a fenntartó felé is jelezni, de ha tehetjük, inkább váltsunk szolgáltatót – keressünk olyan intézményt, osztályt, pedagógus(oka)t, akik között a gyerek teste-lelke-holmija az intézményben töltött idő egésze alatt felügyelet alatt, biztonságban van.
Semmiképpen ne biztassuk a gyerekünket agresszióra, önbíráskodásra (ezzel az agresszor szintjére alacsonyítjuk!), és ne fogadjuk el az intézmény felelősség-hárítását (ne foglalkozzon vele, oldják meg, rendezzék a “konfliktusaikat” a gyerekek egymás között, áldozattípus, a másik szerint ő kezdte, ha én védem meg, hogy tanulja meg megvédeni magát, stb). Az iskolának, a pedagógusnak rendelkeznie kell a gyermekek biztonságos közösségi működését biztosító, a közösségi agressziót szabályozó eszközökkel, szabályokkal. Ezeknek a szabályoknak az elmagyarázása, betartása és betartatása a gyerekeket felügyelő felnőtt feladata, felelőssége. Ha nem rendelkezik ilyen eszközökkel (eszköztelen), nem tudja betartatni a szabályokat, és a gyerekünk ettől sérül, vagy éppen ő maga tartja a gyereket stresszben, félelemben, szülőként nem bízhatjuk rá a gyerekünket.
Hogyan sérül a gyerek fejlődése tanulásának nem megfelelő támogatása miatt?
A gyerekek tanuláshoz, a tanulási alapkészségek (pl: írás, olvasás, instrukciók megértése, fogalmazás, szövegértés, számolás) és tudás (tananyag) elsajátításához kapcsolódó képességei, önszabályozási, figyelmi működésük, memóriájuk, családi, szociokulturális hátterük már az iskolába kerüléskor nagyon eltérő lehet. Ezek az eltérések kívülről a gyerekeken nem látszanak, sem a gyerek, sem a szülő nem tehet róluk, ezek miatt sem a gyereket, sem a szülőt nem büntetheti az iskola, a pedagógus. Az öröklött, vagy szerzett fejlődési, érési eltérések, elmaradások veszélyeztetik a tanulási alapkészségek és a tananyag sikeres elsajátítását. Az iskola, a pedagógus, és az alkalmazott pedagógia jogszabályban 2 rögzített feladata a gyerek öröklött vagy szerzett eltéréseinek, elmaradásainak figyelembevétele és csökkentése, a “ tanulói különbségekhez illeszkedő, differenciált célkijelölés, a többszintű tervezés és tananyag-alkalmazás, a fejlesztő, tanulást támogató értékelés”, a felzárkóztatás és tehetséggondozás, azaz a differenciálás.
Mi az oka a differenciálás hiányának az állami iskolák egy részében?
Állami iskolában is (tömegoktatás) előfordulnak kiválóan, érzékenyen differenciáló tanítók, tanárok, de rendszerszinten sajnos ritkán tapasztalható a gyerekek fejlettségi szintjéhez igazodó differenciálás. Ennek hátterében a következő okok állnak:
- alacsony fizetésekből adódó általános pedagógushiány: az iskolák örülnek annak is, ha valaki, akinek megfelelő képesítése van, hajlandó ennyi pénzért dolgozni, nem firtatják a tényleges pedagógiai vagy emberi kvalitásokat, a differenciálás igénye sokszor elvárásként sem fogalmazódik meg
- túlterheltség, túlmunka: az átlagostól eltérő fejlődésű gyerekek differenciálása óráról órára jelentős többletmunkával és időráfordítással jár, ezt senki nem fizeti meg
- tartalmilag túlzsúfolt NAT, emiatt szükségszerűen gyors haladási tempó (“haladni kell az anyaggal”)
- a pályán maradt pedagógusok kevés támogatást kapnak a gyerekek fejlődésének egyéni eltéréseinek feltérképezésében, még kevesebbet a differenciálás technikai konkrétumaiban
- nagy osztálylétszámok, frontális oktatás, kevés csoportbontás és pedagógiai asszisztens, kevés fejlesztő óraszám
- rossz pedagógiai beidegződések: “én leadom és számonkérem az anyagot, a többit intézze otthon a szülő”
- a differenciálás fogalmának teljes félreértése: “miért kivételezzek a gyerekkel, mit fog szólni hozzá a többi?”
- “elitiskola”, “versenyistálló”: számon kér, követel, magasra teszi a lécet, nem tartja feladatának a lemaradó gyerekek felzárkóztatását: “vigye el a szülő”, ha nem tetszik neki
Honnan tudjuk, hogy a gyerek tanulása, fejlődése nem kap megfelelő támogatást?
- a gyerek panaszkodik, hogy kudarcos: nehézsége van az iskolai tantárgyi megfeleléssel
- a gyerek frusztrált: dühöng, szorong, agresszív, befordul (ld: feljebb)
- a gyerek láthatóan küszködik, elakad, az iskolában elsajátítandó készségei, tudása elmarad a többi gyerekétől
- a gyerek elveszti a tanulás iránti motivációját, kialakul a tanult tehetetlenség (úgysem tudom, béna vagyok, stb) állapota
- a gyerek a sok tanórai kudarc, frusztráció miatt már nem szeret iskolába járni
- a gyerek otthon nehezen rábírható a tanulásra, hisztizik, húzza az időt, szenved
- a szülőnek rendszeresen tanulnia kell a gyerekkel, hogy a gyerek ne kapjon rossz jegyeket
- a gyerekkel történő otthoni tanulás állandó konfliktusforrás, rombolja a szülő és a gyerek kapcsolatát
- a gyerek iskolán kívüli idejének jelentős részét felemészti az otthoni tanulás – hogy megtanulja, megértse, amit az iskolában nem sikerült megértenie, megtanulnia
- a gyerek tartósan rossz jegyeket kap, bukásra áll, megbukik: a rossz jegyek soha nem a gyereket minősítik, sokkal inkább a gyerek fejlődése, fejlettségi szinte, képességei és az iskolában alkalmazott pedagógia, terhelés, eszközök, tempó össze-nem illését jelzik
Mit tehet a szülő ha a gyerek kudarcos, frusztrált, nem fejlődik megfelelően az iskolában?
A rossz jegyek (büntetés) és a bukás önmagukban nem segítik a gyerek fejlődését, felzárkózását, sokkal inkább a pedagógus, az alkalmazott pedagógia a konkrét gyerekkel kapcsolatos kudarcát, tehetetlenségét jelzik a szülő felé: valami baj van, a gyerek és az iskolában alkalmazott pedagógia egymással nem kompatibilisek, a pedagógus nem tudja megfelelő színvonalon a gyereknek a tantervben előírt készségeket, tudást átadni (ellátni egyik alapfeladatát), változtatni kell.
Javasoljuk, hogy a szülő mindenekelőtt tájékozódjon a gyerek (a pedagógia) kudarcainak hátterével kapcsolatban. Ne fogadja el a felelősség gyerekre, vagy szülőre hárítását (“jobban kéne figyelni / igyekezni”, “többet kéne (vele) tanulni”). Mivel az egyéni fejlődési eltérések nem látszanak kívülről, hátterükkel, és a legmegfelelőbb szülői és pedagógiai támogatással kapcsolatban képességdiagnosztika tud megfelelő iránymutatást adni. Szerencsére sokszor, amikor a pedagógus elakadást tapasztal a gyerek fejlődése, iskolai előmenetele kapcsán, jelez: keressenek fejlesztést a gyerek számára, méressék fel az iskolai elakadás hátterét. Az állami iskolarendszerben jellemzően a tankerülethez tartozó Pedagógiai Szakszolgálathoz irányítják a szülőt. Itt jellemzően történik egy célzott felmérés, ami alapján a gyerek fejlődéséről, diagnosztizált elakadásáról, valamint a javasolt támogatásról, differenciálásról a szülő és az iskola is kap tájékoztatást, instrukciókat. Az állami szakszolgálatok leterheltsége, diagnosztikai eszközkészlete, és az ott dolgozó szakemberek diagnosztikai tapasztalata, valamint a szakvéleményekben rögzített javaslatok konkrétsága, érthetősége, használhatósága, azoknak iskolai teljesítése és az elakadásra gyakorolt hatása teljesen eltérő.
Ha a szülő úgy érzi, hogy a szakszolgálati vizsgálat nem vitte közelebb a gyerek elakadásának megértéséhez (“semmi baja”, “éretlen az idegrendszere”, “az IQ-jával semmi baj”, “majd behozza, beérik” stb), a probléma megoldásához, a szakszolgálati felmérés ellentmond az általa és az iskola által tapasztaltakkal, vagy az iskola, bár nyitott lenne rá, nem tud érdemben mit kezdeni a szakszolgálat javaslataival, esetleg a szülő nem szeretné, hogy a gyereke állami “papírt” kapjon, vagy nem akar hónapokat várni a szakszolgálatra, érdemes a Nagy Kép komplex diagnosztikai felmérésén részt venni. Az itt kapott írásos véleményben foglaltak ugyan nem kötelezik az iskolát semmire, de segíthetik a szülőt és ha erre nyitott, a pedagógust is a gyerek elakadásának megértésében, a lehetséges támogatási, megoldási lehetőségekkel (fejlesztés, differenciálás, iskolaváltás, stb) kapcsolatban.
Ha az iskola, a pedagógus elzárkózik a gyerek differenciálásától, fejlesztésétől, támogatásától, vagy ezek érdemben nem változtatnak a gyerek elakadásának, frusztrációjának, motivációvesztésének mértékén, érdemes iskolát váltani: a cél, hogy a gyerek fejlődési eltéréseit figyelembe vevő, a gyereket és a szülőt azért rossz jegyekkel nem büntető, a gyerek fejlődésért felelősséget vállaló iskolát, pedagógust találjanak számára. A célzott iskolakeresésben mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni.
Hogyan időzítsük az iskolaváltást?
Ha ég a ház: ha a gyerek napi szinten sérül az iskolában (osztálytársai piszkálják, holmiját elveszik, kiközösítik, tanítója, tanára alázza, kiabál vele, félelemben tartja, mások előtt megszégyeníti, a gyerek reggelente sír, nem akar iskolába menni) és saját eszközeinkkel ezen nem tudunk változtatni, váltsunk minél hamarabb, nem szabad késlekedni. Keressünk célzottan olyan iskolai környezetet (osztályt, tanítót, tanárt) számára, ahol az iskola felelősséget vállal a gyerek biztonságáért, a gyerek biztonságban van, és biztonságban is érzi magát, nem szorong, nem fél, szívesen jár iskolába.
Ha nem ég a ház: ha a gyereket nem bántják, de kudarcai miatt fokozatosan motivációt veszt, önbizalma, énképe, önmagába vetett hite sérül, mert az iskola nem tudja, vagy nem hajlandó eltérő fejlődését, tempóját, képességeit, működését figyelembe venni, a felelősséget és szakmai feladatát (eljuttatni a gyereket a-ból b-be) a szülőre próbálja tolni (tessék neki otthon megtanítani, nem gyakorolnak vele otthon eleget, stb) és a gyerek keveset, vagy semmit nem profitál a délelőtti oktatásból, váltsunk, de csak akkor, ha találtunk számára olyan iskolát, tanítót, ahol a gyerek eltérő fejlődését az iskola figyelembe veszi, a gyereket nem bünteti eltérő fejlődéséért, hanem segíteni, támogatni igyekszik őt a fejlődésben, felelősséget vállal a gyerek iskolai fejlődéséért.
Ha még a nyári szünet előtt megállapodtunk az új iskolával, érdemes a gyereknek a tanév utolsó heteit már az új iskolában tölteni: ha már ismeri az új osztályát, új tanárait, az új iskola szabályait, az új osztály szokásait, esetleg össze is barátkozik valakivel, a nyarat biztosan nem az ismeretlentől való szorongásban fogja tölteni.
Próbanap, próbanapok, próbahét
Sok szülő és gyerek azért nem mer a biztos rosszból kilépni, mert félnek, hogy az ismeretlen, új helyen majd ugyanolyan rossz lesz, vagy még rosszabb. Az iskola és a gyerek szempontjából egyaránt fontos, hogy a váltás előtt kölcsönösen megismerjék egymást. A gyerek és a szülő meggyőződhessenek róla, hogy az új helyen tényleg jobb a gyereknek, az iskola, a tanító, a tanárok pedig lássák, hogy a gyerek integrálható-e, vannak-e tantárgyi, tananyagbeli lemaradásai. A legtöbb iskola számára pont a gyerek megismerésének lehetősége miatt nem ismeretlen a próbanap(ok) és a próbahét intézménye, van iskola, ahol a próbahét feltétele az átvételnek. Ahol az iskola teljesen elzárkózik a lehetőségtől, oda nem érdemes a gyereket beíratni.
Törést okoz-e, traumatizálja-e a gyereket az iskolaváltás?
Nem, a változás önmagában nem bántja a gyereket, nem okoz traumát. Minden jelentős változás megemeli a stressz szintjét, de ez egy teljesen normális reakció: a megemelkedett stressz az új környezethez történő alkalmazkodást kíséri, energetizálja. Az új közösségbe, és az új iskola szabályai, rutinjai közé történő sikeres beilleszkedést követően a stressz elmúlik. Ha a váltás eléri célját, és a probléma, ami miatt váltottak, megszűnik, a gyerek pszichés állapota jellemzően javul, hiszen kevesebb frusztráció éri órán, kevesebb bántás éri az új környezetében. Biztonságos, támogató légkörben a gyerek jellemzően könnyebben talál barátokat is.
Kudarcként éli-e meg a gyerek, ha iskolát kell váltani vele?
Nem, ha elmagyarázzuk neki, hogy a számára legmegfelelőbb iskolát keressük neki, és hogy nem ő a felelős azért a sok stresszért, frusztrációért, ami az előző iskolájában érte. Minden gyerek számára létezik olyan iskola, ahova szívesen jár be, és ahol megfelelően tud teljesíteni, ennek a megtalálása a szülő feladata. Addig keresünk, amíg meg nem találjuk azt az iskolát, ahol jól érzi magát, nem bántják, nem piszkálják, segítik a tanulásban.
Mit tegyünk, ha a gyerek, bár szenved, panaszkodik, de hallani sem akar a váltásról?
A gyerek életében fontos döntésekért a szülő felelős. Ha a gyerek elzárkózik a váltástól, mert fél az ismeretlentől, már megszokta a jelenlegi rosszat, magyarázzuk el neki, hogy a döntését figyelembe vesszük, de arra kérjük, hogy tegyen egy próbát, vegyen részt néhány próbanapon, mielőtt látatlanban nemet mondana. Ha a gyerek megtapasztalja a pozitív változást, az új már nem az ismeretlen fenyegetését fogja jelenteni számára, a tapasztalatai alapján el fogja tudni dönteni, hogy menni akar, vagy maradni.
Az iskolaváltás kapcsán leggyakrabban előkerülő tévhitek, kifogások
- Megoldódik magától. Nem fog, a gyerek viszont megtapasztalja, hogy nem számíthat a szülő segítségére, megtanulja, hogy a problémákat nem megoldani, hanem halogatni-tologatni kell, és várni a csodára.
- Miért én vigyem el a gyerekem, rúgják ki az agresszort! Sajnos érzelmeink és igazságérzetünk helyett józan eszünkre kell hallgatnunk. A másik gyerek vagy felnőtt iskolai státuszára nincs ráhatásunk, nem utasíthatjuk az igazgatót, hogy rúgjon ki valakit, mert az szándékosan, ismétlődően negatív emóciókat kelt a gyerekünkben. A fegyelmi eljárások hosszadalmasak, ha a bántásnak nincs tanúja, külső nyoma, vagy éppen humornak van álcázva, bizonyíthatatlan, legtöbbször következmények nélkül marad.
- Messzebb van a másik iskola. Használjuk a gyerekkel együtt, utazással töltött időt beszélgetésre, ha a gyerek egyedül utazik, használja az utazást tanulásra, olvasásra, leckeírásra. Egy jobb iskoláért megéri anyagi és / vagy időbeli áldozatot hozni.
- Ezt a pár évet már fél lábon is kibírja a gyerek. A gyereknek csak egy gyerekkora van, ennek lényegi részét teszi ki az iskola. Mire fog emlékezni ezekből az évekből? Mi fog beépülni a személyiségébe, a világ működéséről alkotott képébe önmagáról, gyerekekről, tanárokról, a szüleiről a fél lábon töltött évek alatt?
- Ami nem öl meg, az megerősít. A sebeket, a sérülést idővel lehet, hogy kemény hegekből növesztett páncél takarja el a külvilágtól, de a sérülés alatta ott marad. A kemény páncél akadályozza a sérült személyt a környezethez való rugalmas alkalmazkodásban. Különösen káros tévhit.
- Itt vannak a barátai, az új iskolában majd nem lesznek. Ha a gyerek könnyen talált barátokat a régi iskolában, könnyen fog találni az újban is. Ha tudjuk, hogy a gyerek ügyetlenül barátkozik, introvertált, nehezebben kapcsolódik, mindenképpen kérni kell a pedagógust, hogy a beilleszkedését aktívan segítse, tartsa rajta a szemét.
- Honnan tudjuk, hogy az új iskolában, osztályban nem lesz még rosszabb? Nem csak úgy általában váltunk iskolát bele a világba, hanem célzottan tesszük, előtte tájékozódunk. A kifogáskeresés helyett javasolt az iskoláról található információkat összeszedni, az iskola pedagógiai programját elolvasni, oda járó gyerek/ek szüleivel beszélni, személyesen odamenni és az iskoláról, ha lehet, a konkrét osztályról, tanítóról, osztályfőnökről benyomásokat szerezni, élni a próbanapok, próbahét lehetőségével.
- Ha megtanítjuk neki, hogy ha bármi gond van, elvisszük másik iskolába, évente kell majd neki új iskolát keresni. Okos kifogás, a gyerek viszont érzi, hogy hol jó neki, onnan nem akar majd elmenni. Ha viszont a gyereknek, bárhova viszem, mindenhol rossz, valószínűleg az ő működésében van valami, ami minden környezetben kudarcossá teszi őt – érdemes szakemberrel megnézetni a gyereket, rájönni, hogy mi okozza a visszatérő kudarcot, frusztrációt.
Mit tegyünk, ha bizonytalanok vagyunk: váltsunk-e, merrefele nézelődjünk?
Ha a gyerek és az iskola jelzéseiből nem egyértelmű, hogy jó helyen van-e a jelenlegi iskolájában, kérjünk segítséget szakembertől. Pedagógiai szakszolgálat és a Nagy Kép tud szakszerűen, részletekbe menően tájékozódni, tanácsot adni.
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kép forrása: atlantaparent.com
Kapcsolódó cikkek: