Ajánlások, vélemények

Az, hogy egy gyerek az iskolás éveire később örömmel, vagy rossz érzésekkel gondol vissza, sok mindenen múlik. A gyerekek nagyon sok mindenben (képességeikben, személyiségükben, családi hátterükben) különböznek, amikor hat-hét évesen elkezdik az iskolát. Egy valami azonban közös bennük, legalább is egy darabig: mind kíváncsiak, és mind szeretnék megmutatni, hogy ügyesek, okosak, érdemesek a tanító és a szülő dicséretére. Ezt a kíváncsiságot és igyekezetet szerencsés esetben nem veszítik el, de nem alakul bennük görcsös megfelelési kényszerré sem: egészséges önbizalom, bátorság, kezdeményezőkészség válik belőle. Tapasztalatom szerint (képességeiktől viszonylag függetlenül) azok a gyerekek tudják tartósan megőrizni érdeklődésüket, nyitottságukat és önbizalmukat, akiket mind a szülő, mind a pedagógus ért, pontosan ismer. Tudják, miben tud csillogni a gyerek, de azt is, miben, és hogyan kell fejlődnie. Támogatják az önállóságát, de nem várnak tőle olyat, amire nem képes. Tudják, hogy mikor, miben kell a gyereknek igazodnia az iskolához, de azt is észreveszik, ha az iskolának kell igazodnia a gyerekhez. Ezt a fajta szülői és pedagógiai gyermekismeretet, tudatosságot segíti elő, gazdagítja az a plusz tudás, amihez a pszichológus szakember a maga eszközeivel hozzáfér. Több, mint tíz éve ismerem Szűcs Imre tevékenységét. Tanúja voltam annak, hogy hogyan segített pedagógus kollégáknak utat találni "sorból kilógó" gyerekekhez, és sok olyan szülőt ismerek, akik neki köszönhetik gyerekükkel való kapcsolatuk javulását. Aki hozzá fordul segítségért, nem fog csalódni.

Egy bajban lévő, lelki egyensúlyából kibillent gyereknek az tud hatékonyan segíteni, aki nem csak magát a problémát, vagy csak annak tünetét látja, hanem összefüggéseiben érti a probléma természetét, rálát annak kialakulásának és fennmaradásának oki összefüggéseire. A gyermekpszichiátriai szakrendelésre érkező gyerekek egy részénél felmerül, hogy problémájuk közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az iskolához, a teljesítményhez. A dühös, agresszív, dacos kamasz haragja mögé pillantva sokszor derül ki, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni szülei, vagy az iskola elvárásainak. A fejfájós, vagy a gyorsan kimerülő gyerek problémája mögött ott lehet, hogy a többi gyerekhez mérten többszörös energiájába telik odafigyelni órán vagy éppen megérteni a feladatokat. Előfordul az is, hogy a problémás gyermek számára az iskolai terhelés nem megfelelő: képességeihez mérten túl erős, vagy túl gyenge iskolába jár. Olyan esetekben szoktam megkérni a szülőt, hogy vegyenek részt a Nagy Kép felmérésén, amikor a diagnózis pontos felállításához, a probléma rendszerszintű megértéséhez szükség van a gyermek tanuláshoz, iskolai beváláshoz kapcsolódó képességeinek ismeretére: ezáltal fény derüljön a gyengeségeire, elakadásaira csakúgy, mint az erősségeire és többleterőforrásaira is. A felmérés amellett, hogy nagyon finom, részletes profilt rajzol a gyerekek képességeiről, összefüggésekre is rámutat, estenként bevilágít a gyermek pszichés működésének mélyebb rétegeibe is.

A tehetséges gyermekekben rejlő többlet mindig egy nagyobb, sokszínű egész része: minden gyermek teljesen egyedi együttállását mutatja azoknak a képességbeli, pszichológiai és szociális adottságoknak, amelyekben erősségei megjelennek. Önmagában egy részterület (pl: IQ) megismerése informatív lehet, ám a képességbeli adottságok és a pszichológiai működésmód bonyolult interakcióinak megértéséhez, a gyermek szempontjából fontos döntések meghozatalához nem elegendő. A tehetséggondozás - ezen belül a tehetségazonosítás és tanácsadás - nem a gyerek tehetségének, hanem a tehetséges gyermek egészének fejlődését kell, hogy segítse, szem előtt tartsa. Ajánlom a "Nagy Kép"-et minden szülőnek, aki gyermekében többletképességet észlel, és szeretne ehhez kapcsolódóan tanácsot kérni.