Fogalomtár: Megtartott figyelem, terelhetőség

terel1

 
Az iskolai aktivitások legnagyobb részében a gyerek akkor tud sikeresen működni, ha hosszabb-rövidebb ideig (amíg az adott feladat, tanóra, magyarázat, stb. igényli), képes a figyelmét fenntartani. Hiába ép egy gyerek fókuszált figyelme, memóriája, érzelmi-szociális működése és intelligenciája, ha nem képes dolgokra tartósan odafigyelni.
 
A megtartott figyelem az a képességünk, amely nem engedi, hogy akár külső zaj, (auditív vagy vizuális), akár belső elterelő inger (testi szükségletek, önkéntelen gondolatok, fantázia, érzelmek, indulatok) az adott helyzetben elvárt aktivitásról elterelje a figyelmet. A figyelem megtartásának képessége függ:

– az aktivitás örömteliségétől, érdekességétől (“otthon a szobában ellegózik akár egy órát is”)
– a gyerek gátló-késleltető működésének (kontrollfunkcióinak) érettségétől,
– a gyerek érzelmi-indulati állapotától,
– pillanatnyi belső szükségletei erősségétől, és
– a gyereket körülvevő környezet zajosságától.
 
A figyelem spontán elterelődése mögött egy természetes, automatikus, reflexes folyamat, az ún. orientációs reakció áll. Ez arra hivatott, hogy a környezetünkben lévő ingerek közül automatikusan kiválassza a legerőteljesebbet / legújszerűbbet / vagy éppen a számunkra valószínűleg legfontosabbat (pl. saját nevünk), és a figyelmünket erre az ingerre átállítsa. Ez az alapvetően hasznos folyamat (ha nem lenne, nem ugranánk félre például a ránk dudáló autó elől) a sikeres iskolai működésnek kifejezetten gátja tud lenni, ha nincs megfelelő fékekkel szabályozva.
 
Ritkán az érzékszervi működés sajátosságai (pl. túlhallás) képesek a többi gyerek számára közepesen erős zajt úgy felerősíteni, hogy az orientáció legátlása átlagosan zajos környezetben is nagyon nehézzé válik.
 
Az iskolai, tanórai helyzetben azok a gyerekek tudnak az elvárásoknak megfelelően működni, akik automatikusan, avagy akarattal (nyilván ez utóbbi sokkal fárasztóbb!), még nem túl érdekes aktivitás (nem túl izgalmas feladat, nem nagydíjas tanári performansz) közben is képesek gátolni az orientációs reakciójukat gyenge vagy közepesen erős külső (zaj), vagy belső elterelő inger (szervi szükségletek, mozgásigény, ingeréhség, szorongás, indulatok, erős érzelmi reakciók, erőteljes fantáziatevékenység) megjelenése esetén.
 
Egy gyerek figyelmének elterelődése spontán esemény, és bár igyekezettel korlátozott mértékben és ideig jelentős energia mozgósítása árán akadályozható, nem nevelési, neveltségi kérdés, győzködéssel, kérleléssel, büntetéssel érdemben nem változtatható. Egy spontán reakcióit akarattal, igyekezettel gátló gyerek érettebb társainál gyorsabban fárad, általában a negyedik-ötödik órában már láthatóan nem tud figyelni.
 
Figyelem! Gyakori tévhit szülők, sőt némely szakemberek körében is, hogy az órán elterelődő figyelem hátterében az áll, hogy a gyerek tehetséges, túl okos, “nem köti le az óra”. A figyelem terelhetősége a gyerek érdeklődésétől, kognitív képességeitől független, kiváló értelmi képességű, érdeklődő gyerekek is rendelkezhetnek érett megtartott figyelemmel, ugyanakkor gyenge szellemi adottságok, és a világ iránti csekély nyitottság is társulhat terelődő figyelemmel. A tévhitet a szülők részéről a gyerek problémáinak az “unalmas”, rossz iskolarendszerre történő áthárítása tartja fenn.
 
A sikeres, frusztrációmentes iskolakezdés egyik fontos eleme a megfelelő feladattartás, aminek egyik alapeleme a megfelelően érett megtartott figyelem. Óvodai, otthoni helyzetben nem vizsgálható, vizsgálata részben tervezett helyzetben történő megfigyeléssel, részben a háttérben lévő idegrendszeri területek érettségének felmérésével történik.
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
 
 
 
Kapcsolódó:

Fogalomtár: Fókuszált egycsatornás figyelem

Fogalomtár: Kontrollfunkciók: gátlás-késleltetés

Tévhitek a tehetségről II. – A tehetség deviáns

Fogalomtár: Feladattartás