Fogalomtár: Energiadeficit
Koncentrációra, szellemi aktivitásra fordítható energiáink egy mentálisan fárasztó nap végére legtöbbször elapadnak, csak alvással „tölthetőek vissza”. Az iskolában töltött idő legnagyobb részében a gyerekek szabályozott helyzetben történő, irányított információfeldolgozást végeznek. A gyerekek egy része még délután is könnyedén leül tanulni, leckét írni, egy másik részük délután már érezhetően fáradt, nehezen figyel, nem tud tartósan energiát mozgósítani, míg vannak gyerekek, aki már a délelőtt során elfáradnak, a harmadik óra után már csak „néznek ki a fejükből”, „nem figyelnek”, „fekszenek a padon”, vagy éppen „rendetlenkednek”. Fontos érteni, hogy a fenti három gyerek (ha feltételezzük, hogy kialudták magukat előző éjszaka) mitől fárad el ennyire különböző mértékben pontosan ugyanazon iskolai nap során.
A legkevesebb mentális energiát az emészti fel, ha valamit könnyedén, automatikusan, vagy rutinból csinálunk. Minél nehezebben megy valami, minél kevesebb rutinunk van benne, annál több energiára, odafigyelésre van szükségünk. Minél kiterjedtebb, és jelentősebb a távolság az „automatikusan” és a „rutinból, könnyedén” állapottól, annál gyorsabb lesz a fáradás, jelentősebb az energiadeficit. Pontosan megérthető, hogy mi okozza a gyerekek egy részének gyors fáradását, ha végiggondoljuk, mi az, amit az iskolában töltött idő nagy részében csinálnak. Íme a három olyan terület, amelyek bizonytalansága, vagy zavara gyors fáradáshoz, iskolai energiadeficithez vezet.
1. Laza kontrollfunkciók (önszabályozás) – az iskolában töltött idő teljes egészében szabályok, keretek határozzák meg, hogy a gyerekek mikor, mit, és meddig csinál. Ahhoz, hogy egy nagy létszámú osztályban, frontális módszerrel tanító pedagógus (a magyar oktatás kb. 90%-a!) tudjon órát tartani, és a gyerekek oda tudjanak rá figyelni, a gyerekeknek 5-8 x 45 percen keresztül teljesen beszabályozottan kell viselkedniük. Ez nagy osztálylétszám mellett a gyerekek számára leginkább az „órán nem szabad” kezdetű szabályok betartását igényli. A gyerekek különböznek abban, hogy mennyire érettek, automatikusak a viselkedésüket szabályozó funkciók. Minél kevésbé érettek, és automatikusak egy gyerek kontrollfunkciói, annál több energiájába telik, hogy spontán működését (viselkedését, beszédét, mozgását, ötleteit, indulatait) akaratlagosan, arra odafigyelve legátolja, késleltesse. A gyorsan fáradó gyerekek egy része attól fárad el, hogy energiái arra mennek el, hogy az iskolai normák, szabályok, keretek szerint „viselkedjen”. A gyenge kontrollfunkciókkal rendelkező gyerekek számára a „nem csinálás” az egyik legfárasztóbb dolog az iskolában. Ha elfogy az akaratlagos viselkedésszabályozásra rendelkezésre álló napi energiájuk, „túlpörögnek”, mozgásukat, indulataikat, viselkedésüket alig-alig képesek fékezni.
2. Figyelmi nehézség (fókuszált figyelem) – minden olyan helyzetben, amelyben nem teljesen egészében begyakorlott rutinból cselekszünk, figyelnünk kell. A figyelem automatikus folyamat, ha nincs olyan mértékű zaj a környezetünkben, ami azt indokolná, nem kell külön odafigyelnünk arra, hogy odafigyeljünk valamire, ez automatikusan, magától történik. A lazább, vagy kifejezetten gyenge figyelmi fókuszú gyerekek már kisebb zajra is könnyebben elterelődnek, számukra az odafigyelés nem automatikus, hanem határozottan energiaigényes feladat. Figyelniük kell arra, hogy odafigyeljenek. Ez minden, nem rutintevékenység (új ismeretek, új tananyag, új megoldási sémák megértése) esetén, valamint zajos helyzetekben (nehezebben kezelhető osztály, sok fegyelmezés miatti leállás, stb.) rengeteg energiát emészt fel, és jelentős energiadeficit okozója lehet.
3. Hallás utáni megértés (beszédértés) – a hagyományos, elavult magyar iskolarendszerben mindent, még a „készségtárgyakat” is szóbeli instrukciókon keresztül tanítják a(z egyébként hat éves korukig 90%-ban vizuális megértésre hangolt) gyerekeknek. Nem csak az oktatás, hanem az iskolai nevelés is hallott beszéd megértésén keresztül történik. Azok a gyerekek, akiknek a hallás utáni megértése bármely okból nehezített, nagyon gyorsan fáradnak. Az elméjük hatalmas, energiaigényes kerülőutakat (pl. szájról olvasás, a padtárs figyelése) tesz meg azért, hogy megértsék, amiről a pedagógus éppen beszél, vagy amit éppen kér tőlük. Közvetetten az olvasott szövegek megértését is akadályozza a hallás utáni megértés nehézsége. A bizonytalan, vagy gyenge beszédértésű gyerekek a sok, megértésbe fektetett plusz energia miatt nagyon gyorsan fáradnak.
Az energiadeficites működés lehetséges jelei:
– a gyerek az első néhány órán még problémamentesen „működik”, utána „nem figyel”, izeg mozog, „rosszalkodik”, túlpörög, nehezen fékezi magát
– tanulószobán, vagy az otthoni leckeíráskor nehezen ül le a feladathoz és/vagy nagyon alacsony hatásfokkal dolgozik
– a feladatokat igyekszik a lehető legkisebb energia mozgósításával megoldani
A fenti, energiadeficitet okozó bizonytalanságok, nehézségek hétköznapi, de még az iskolai helyzetekben sem azonosíthatóak egyértelműen, csak a gyors, jelentős fáradásból következtethetünk rájuk. A háttérben lévő elakadások pontos diagnosztikája sztenderd vizsgálati helyzetben, komplex képességdiagnosztika útján lehetséges.
Figyelem! Gyakori tévhit, hogy az iskolában a fenekükön ülni képtelen, izgő-mozgó, babráló, futkosó gyerekekben „túlteng az energia”, ezért iskola után jól le kell terhelni őket valami jó fárasztó sporttal. A valóság az, hogy az ilyen gyerekek legtöbbször nagyon gyenge kontrollfunkciókkal bírnak, emiatt, bár pontosan értik az iskolai működés szabályait (mit miért nem szabad órán csinálni), csak nagyon nagy erőfeszítés árán, rövid ideig képesek akaratlagosan kontrollálni spontán működésüket. A tévhittel ellentétben ők súlyosan energiadeficites gyerekek, és nem „lefárasztásra”, hanem idegrendszerük gátló-késleltető funkcióinak megerősítésére van szükség.
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kép: https://www.abigailnorfleetjames.com
Kapcsolódó: