Fogalomtár: Tanult tehetetlenség

 
Az iskolai teljesítményhelyzethez kapcsolódó önbizalomhiány legtöbbször a gyerek korábbi tapasztalataiból, kudarcaiból ered. Ha egy gyerek tartósan azt tapasztalja, hogy valami nem, vagy nagyon nehezen megy neki, és a többi gyerekhez képest jelentős többletenergia árán, szülői segítséggel, alacsonyabb színvonalon, vagy lassabban tudja a feladatot megoldani, vagy minden igyekezete ellenére nem tud megfelelni a viselkedési normáknak, kialakul benne egy kép (kognitív séma) saját maga és az adott feladat, vagy elvárás viszonyáról. Megtanulja, hogy az adott dolog neki nem megy, és innentől kezdve elveszti a motivációját, hogy érdemben energiát tegyen a dologba.
 
A kudarc, a frusztráció élménye szubjektív, részben független az érdemjegyektől: a gyerek pontosan érzi és tudja, ha egy jegy megszerzése a többiekhez képest nehezebben, lassabban, külső segítséggel jött össze, vagy éppen a viselkedésével kapcsolatos elvárásoknak nem tud megfelelni. Független a gyerek dicséretétől is, hiába mondja a tanító vagy a szülő, hogy „Na látod, megy ez neked!”, ha a gyerek tartósan ennek az ellenkezőjét érzi, a tapasztalatainak, és nem a dicsérő szavaknak fog hinni.
 
A magyar állami oktatási rendszer központosított: nem ad az iskoláknak és a pedagógusoknak választási lehetőségeket. A NAT (nemzeti alaptanterv) egy tananyag-központú program: nem a gyerekek megfelelő fejlődését, hanem a megtanítandó tananyagot tartja szem előtt, ennek megfelelően tűz ki (elavult) célokat és rendel a célokhoz (elavult) eszközöket. Ez azt jelenti, hogy pontosan meghatározott anyagot meghatározott eszközökkel, meghatározott tankönyvből, meghatározott mennyiségű gyakorlással, meghatározott idő alatt kell a gyerekeknek elsajátítaniuk, erre kapják az osztályzatokat. A NAT-ot kiegyensúlyozott képességstruktúrájú, ép figyelemmel, részképességekkel rendelkező, érett, szabálykövető gyerekekre tervezték.
 
Mivel minden gyerek különböző: a képességek és tulajdonságok teljesen egyedi mintázatát mutatja, a gyerekek egy része önhibáján kívül, minden igyekezete ellenére kisebb vagy nagyobb, tartós nehézséggel, frusztrációval szembesül a tananyag megértése, elsajátítása, vagy az elvárásoknak megfelelő viselkedés terén. Ezen gyerekek számára az őket körülvevő környezet azt tükrözi vissza, hogy nem elég jók, gyorsak, okosak, vagy éppen ügyesek, feleslegesen igyekeznek, a többiek úgyis gyorsabbak, ügyesebbek, vagy éppen szabálykövetőbbek. Ezek a tapasztalások és érzések hozzák létre hosszabb vagy rövidebb idő alatt a „kár igyekezni, úgysem fog menni” sémát a gyerekek önmagukról alkotott képében.
 
A tanult tehetetlenség jelei iskolás gyereknél a következők lehetnek:
 
– a gyerek motivációja csökken, elkerüli, halogatja a feladatot, „nem érdekli” a tantárgy
– a feladatokba nem tesz energiát, összecsapja őket
– blöfföl: gyorsan mond, vagy leír valamit, csak hogy túl legyen a feladaton
– teljesítményhelyzetben nagyon erős stressz, vagy negatív kényszergondolatok akadályozzák
– kimondja: „béna vagyok”, „buta vagyok”, „rossz vagyok”, „úgysem fog sikerülni”
– amikor a szülő a problémáról sokadszorra beszél vele, „kikapcsol”: érzi, hogy nincs értelme meghallgatni
 
A tanult tehetetlenség és a teljesítményhez kapcsolódó önbizalomhiány megszüntetése mindenképpen a gyerek képességeinek, tulajdonságainak, és a környezet elvárásainak, terhelésének az összehangolásával történik. Mivel a probléma az esetek 90%-ában a gyerek valós tapasztalataiból, tényleges iskolai frusztrációból ered, a cél a teljesítményéhez kapcsolódó tapasztalatok megváltoztatása, a frusztráció csökkentése. Hiába mondogatja neki akár szülő, akár pszichológus, hogy „ügyes vagy”, „okos vagy”, „na látod”, ha a gyerek ezzel ellentétes tapasztalatokat szerez az iskolában.
 
Az elakadás leküzdésében megoldást jelenthet:
 
– képességfejlesztés: ha a frusztráció hátterében fejleszthető képesség elakadása áll
– differenciáció: a frusztrációt okozó területen kisebb terhelés, másfajta eszközök, több gyakorlás, több idő biztosítása, stb. (ez állami iskolában nagyon ritkán valósul meg)
– iskolaváltás: a gyerek képességének, haladási tempójának, viselkedési sajátosságainak megfelelőbb iskolai környezet biztosítása
 
Nem segítenek a következők:
 
– hegyibeszéd, kiabálás, lelkiterror, büntetés, jutalmak beígérése
– gyerek dicsérgetése
 
Ritka esetben előfordul, hogy a gyerek súlyos önértékelési elakadását, tehetetlenségérzetét nem korábbi iskolai tapasztalatai okozzák, ilyenkor a tehetetlenség érzése inkább oka, mint okozata a nem megfelelő teljesítménynek. Ezt a képességbeli, viselkedésbeli elakadások kizárását követően lehet csak biztosan kijelenteni. Ilyen esetben a megoldás az énképben lévő sérülés okának (pl: trauma, iskolán kívüli, családi események, nevelési okok, tanult tehetetlen szülővel történő azonosulás, szociális működés elakadása, stb.) feltárása, szükség esetén egyéni, vagy csoportos pszichoterápiás segítség.
 
Hogy pontosan melyik gyereknél mi jelentheti a megoldást, ahhoz pontosan érteni kell a gyerek elakadásának okait, ez komplex képességdiagnosztika útján lehetséges.
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt