Tévhitek a tehetségről I. – „Mindenki tehetséges valamiben…
…csak meg kell találni, hogy miben”.
Talán az egyik legelterjedtebb, még szakképzett személyek körében is széles körűen hangoztatott hiedelem. Gyors terjedését és népszerűségét egyszerűsége, közérthetősége, pozitív üzenete mellett a világ igazságosságába vetett hit táplálja. Konferenciákon nagyobb taps, a Facebookon több like és megosztás jár annak, aki pufogtatja.
A rossz hír, hogy a valóságban a tehetség ritka: a majdani kiemelkedő teljesítmény ígéretét hordozó kiemelkedő képessége, hozzá kapcsolódó érdeklődés- és cselekvéstöbblettel, valamint az eredetiség adottságával csak igen keveseknek van: a legtöbb képességben az emberek nagy többsége (kb. két harmada) átlagos, kb. egy hatoduk átlag alatti, kb. ugyanennyi átlag feletti, kiemelkedőnek tekinthető képességenként a legjobb 2%, különösen kiemelkedő, vagy átütő képességgel 1000-ből 1-2 ember rendelkezik.
Ha az életben való boldoguláshoz végtelen számú képesség kellene, persze lehet, hogy a nagy számok törvénye alapján mindenkinek „dobna a gép” valamit, amiben kiemelkedő, sőt valószínűleg mindenki zseni lenne valamiben, de sajnos ez nincs így: az egyén és a társadalom számára hasznos tevékenységekhez szükséges képességek száma véges. Ezeken túl lehet, hogy valakinek valamilyen adottsága ritkaság vagy attrakció számba megy, de ha az sem az egyén, sem a környezete számára nem képvisel értéket, akkor megmarad annak, ami: attrakciónak (ld: Egy nagy művész, aki a borsót hajigálja). A tehetség tehát ritka, az emberek többsége, bármilyen igazságtalanul hangzik, sajnos nem rendelkezik kiemelkedő képességgel, adottsággal, elhivatottsággal, vagy kreativitással.
A kiemelkedő teljesítményhez ráadásul az estek nagy többségében kevés, ha önmagában egy képesség kiemelkedő: a tevékenység kiemelkedő szinten történő műveléséhez tevékenységtől függően több képesség egyidejű jelenléte szükséges. Tipikus példái ennek a kiemelkedő kreativitással (áradóan ötletes, tanult sémáiból könnyedén kilépő) rendelkező személyek: a kiemelkedő kreativitás mellé társuló gondolkodási képességeik, memóriájuk, mozgásuk, kézügyességük, muzikalitásuk, képzelőerejük, vagy éppen szocio-emocionális képességeik azok, amelyek utat nyitnak valamely teljesítményterületen történő gyors fejlődés, és a társak közüli toronymagas kiemelkedés felé.
Szerencsére van két jó hír is. Az első, hogy sem az iskolai ötöshöz (újabb tévhit!), sem az életben való boldoguláshoz nem kell tehetségesnek lenni. Elég, ha szívesen (belülről motiváltan), és elég jól csinálunk valamit, ami számunkra, vagy a környezetünk számára értékes, hasznos, ehhez pedig nem kellenek kiemelkedő képességek. A másik, hogy bár kiemelkedő képességgel csak az emberek szűk hányada rendelkezik, mindenkinek megvan az önmagához mérten legerősebb oldala, képességterülete. Ez az önmagunkhoz képest legerősebb terület (ami esetenként átlag fölötti, ritkán kiemelkedő) teremtheti meg a jó fejlődéshez szükséges motivációt, alapozhatja meg a személy pozitív énképét, határozhatja meg a boldoguláshoz szükséges haladási irányt.
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kapcsolódó: