Fogalompár: teljesítményigény – teljesítménykényszer

magazin_26169

 
 
A teljesítményigény egy feladathelyzetben megjelenő késztetés arra, hogy a feladatot befejezzük, és képességeinkhez mérten a lehető legjobb teljesítményt produkáljuk. Ez a késztetésünk energiát ad ahhoz, hogy kitartsunk a feladat mellett, és akár önmagában kevés örömmel kecsegtető feladathelyzetben is képesek legyünk a jó teljesítmény érdekében energiákat mozgósítani.
 
A megfelelési igényhez hasonlóan a teljesítményigény megléte is természetes, sőt, az iskolaérettség, iskolai jól-működés tekintetében fontos, jelzés értékű jellemzője a gyereknek. A gyerekek, ahogy megértik a különbséget játék és feladat között (feladattudat), megértik azt is, hogy a feladatokban megmérettetnek. Az iskola előtt álló gyerekek nagy részében tudatosodik, hogy a teljesítmény fontos dolog, környezetük így vagy úgy, de reagál rá.
 
Eltérően a megfelelési igénytől, itt nem a külső személynek való megfelelés adja a hajtóerőt, a két tulajdonság emiatt nem is szükségszerűen jár együtt: vannak gyerekek, akikben magas megfelelési igény mellett alacsony a teljesítményigény, és vannak magas teljesítményigényű gyerekek, akikben alacsony a késztetés arra, hogy megfeleljenek a környezetük elvárásainak.
 
A teljesítményigény ritkán hiányzik teljes egészében egy gyerekből: nagycsoportos (6-7 éves) óvodás gyerekeknél a teljesítményigény hiánya vagy annak kialakulatlanságából (pszichés éretlenség), vagy az óvodában megjelenő teljesítményhelyzetek gyerek által megtapasztalt kudarcosságából, kudarckerülő működésükből (nehéz, úgysem sikerül, inkább meg sem próbálom, vagy összecsapom) ered. Az iskolában a gyerekek szinte minden iskolai tanórán teljesítményhelyzetben vannak.
 
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a 6-10 éves gyerekek természetes fejlődési folyamataik révén különösen érzékenyek az általuk megtapasztalt teljesítményükre. Erikson szerint itt, ebben a korban, alsó tagozatban dől el, hogy valakinek az önmagáról kialakított képe később egy kompetens (I can), vagy egy inkompetens (I can’t) személy képe lesz-e.
 
Különböznek az iskolák és a szülők abban, hogy az iskolai teljesítményt mennyire tekintik fontosnak. A teljesítményorientált iskolák és szülők ezt az érzést nyilvánvalóan felerősítik, de nem kell se az iskolának, se a szülőnek nyíltan teljesítménycentrikusnak lennie ahhoz, hogy az alsó tagozatos gyerek érezze a teljesítmény fontosságát. Ha nincs is nyílt, vagy burkolt külső jelzés rá, (sőt, még olyan környezetben is, ahol az iskola szándékosan igyekszik elrejteni a gyerekek teljesítménye közötti különbségeket) a gyerekek pontosan érzékelik saját teljesítményüket: figyelik társaikat és önmagukat. Függetlenül attól, hogy osztályzatok, százalékok, vagy szöveges értékelés minősíti a gyerekek teljesítményét, a teljesítmény teljesítmény marad: a gyerekek társaikhoz méricskélik magukat, a szülők pedig megtanulják lefordítani a százalékokat, sőt még a szöveges értékelést is jegyekre.
 
Amíg a teljesítményigény hiánya óvodáskorban sokszor éretlenséget jelezhet, a korábban már megjelent teljesítményigény eltűnése kisiskolás korban legtöbbször a kudarcos működés eredménye.
 
Tapasztalataink alapján a teljesítményigény és az önbizalom szintje fordított U alakú összefüggést mutat: a túl alacsony, és a túl magas teljesítményigény forrása egyaránt lehet az alacsony önértékelés. Különösen teljesítményorientált légkörű családokban, iskolákban jelenik meg a teljesítménykényszer (túltolt teljesítményigény) jelensége. Ha egy gyerek, vagy felnőtt számára nem elfogadható a tökéletesnél / legjobbnál gyengébb teljesítmény (maximalizmus), felmerül, hogy az illető gyerek vagy felnőtt saját értékességét, szerethetőségét, elfogadhatóságát saját teljesítményéhez köti. Fél a hibázástól, görcsösen ragaszkodik a tanult sémáihoz, nem mer kreatív lenni. Az ilyen esetek egy részében a szülő nyíltan köti a szeretetét, vagy az azt a gyerek számára kifejező viselkedését (kedvesség, elégedettség, feszültségmentesség, öröm) a gyerek teljesítményéhez, osztályzataihoz. Az esetek másik részében a szülői szeretet elvesztésének lehetőségét a gyerek fantáziálja bele a nem-tökéletes teljesítménybe.
 
A teljesítménykényszer mögött legtöbbször a szülői szeretet, értékességérzet megtartásának / elvesztésének tétje áll. Bár sokszor irigylésre méltó teljesítményhez vezet, közép- és hosszú távon nehezíti, akadályozza az önálló, saját értékei szerint működő (autonóm) személyiség kialakulását.
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kép http://eletmod.transindex.ro