Hány évesen menjen a gyerek iskolába?

At-what-age-can-my-child-start-school

 
 
A kérdésre sajnos nincs “tuti”, “mindig beválós” válasz: csakúgy, mint a gyerek számára legmegfelelőbb iskola megválasztása esetében, a döntés minden gyereknél egyéni mérlegelést igényel. A legfontosabb szempont a döntés meghozatalában mindig az, hogy az adott gyerek (nem a szülő, nem az óvoda!) számára mi a legjobb. Sok, részben kívülről a gyereken nem látható, komplex képességdiagnosztikával felmérhető komponens egyidejű mérlegelése révén juthatunk el egy többé-kevésbé határozott álláspontra. A cél az, hogy a gyerek képességeinek és érettségének szintje lehetővé tegye számára azt, hogy az iskola elvárásainak (teljesíteni a feladatokat, és megfelelően viselkedni) könnyedén, frusztráció, és komolyabb elakadás nélkül meg tudjon felelni. Ne érezze tartósan se azt, hogy rossz, se azt, hogy buta, ügyetlen, lassú. Önmagában a plusz egy év óvoda sajnos nem feltétlenül garancia rá, hogy a gyerek nem fog az iskolában elakadni: az iskolaérettség megállapítása önmagában sajnos kevés ahhoz, hogy a frusztráció- és elakadásmentes iskolakezdést megjósolja.
 
Mit kell a szülőnek / szakembernek figyelembe vennie a döntéshez?
 
1. A gyerek szemmel látható érettségi szintjét: képes-e nyugton ülni, figyelni, tud-e tartósan számára nem vonzó feladathelyzetben maradni (pl: öltözés), képes-e megvárni, amíg valaki végigmondja, amit szeretne, kellőképpen önálló-e. Ha nem sikerül valami, képes- e legyűrni frusztrációját, indulatait, kitart-e a feladat mellett. Terelődik-e a figyelme külső zajra, nyafogás nélkül képes-e tartósan monoton dolgot csinálni. Térben-időben megfelelően tájékozódik-e, képes-e gyerekekhez megfelelően kapcsolódni, van-e komoly beszédhibája, panaszkodik-e, hogy az óvodai feladatok nehezek, elfárad-e délutánra az óvodában? (Figyelem, a túlpörgés nem a túl sok, hanem a túl kevés energia jele!)
 
2. A gyerek kívülről nem látható képességeit, részképességeit, terhelhetőségét: lesz-e elakadása olvasásban, írásban, instrukciók, feladatok, szövegek megértésében, számolásban, idegen nyelv elsajátításában, dolgok megfogalmazásában, megtanulásában? Tud-e majd figyelni az ötödik-hatodik órában is, hajlandó lesz-e egy teljes délelőtt terhelése után délután leülni gyakorolni, leckét írni, tanulni? Összezavarja-e anyanyelvi írási-olvasási alapkészségeinek stabil kialakulását egy kétnyelvű, idegen nyelvű iskola, vagy az első osztályban elkezdett idegen nyelvű írás-olvasás tanítása?
 
3. A gyerek teljesítményhez való viszonyát: Sikerorientáltsága, kitartása többet kihoz-e majd belőle, mint amennyi benne van, vagy éppen ellenkezőleg: kudarckerülő működése miatt még annyit sem fog tudni teljesíteni, amennyi benne van? Kialakult-e benne az iskolás teljesítményigény: van-e igénye a befejezettségre, hajlandó-e a jobb teljesítményért több energiát mozgósítani, vágyik-e a jó teljesítményre, vagy csak túl akar lenni a feladatokon?
 
4. A kiszemelt iskola sajátosságait: mit vár az iskola, a pedagógus az iskolakezdő gyerektől? Mekkora létszámú osztályban, mennyi zaj mellett kell majd a gyereknek fejlődnie, odafigyelnie, lesz-e szükség / lehetőség differenciálásra, a gyerek képességeinek, terhelhetőségének megfelelő célok és eszközök meghatározására? Milyen pedagógiai keretek, eszközök, és tűréshatár mellett kell a gyerekeknek megfelelnie viselkedése, tempója, teljesítménye tekintetében? Milyen módszerrel és milyen tempóban történik az írás, olvasás, számolás tanítása? Mennyi időbeli (óraszám), és terhelésbeli (tempó, házi feladat, szorgalmi, stb.) többletet vár az iskola a gyerektől? Mennyi időt és energiát igénylő aktivitást (gyakorlás, tanulás, stb.) vár az iskola a szülőtől?
 
Lássunk végül néhány közkedvelt tévhitet:
 
1. Okos gyerek, menjen iskolába!
 
Az iskola első két éve semmiképpen nem az okosságról szól. A gyerekeknek 5-ször, tagozatos iskolában sokszor 6-szor 45 percen keresztül kell ülniük a fenekükön, kontrollálni spontán működésüket, figyelniük, nagyrészt hallás után megérteniük, amit a tanító kér tőlük. A feladatok itt még semmiképpen nem a csillogó intellektusról szólnak, nagyrészt alapsémák, észlelési-mozgásos automatizmusok (készségek) beépítése történik, legtöbbször monoton, unalmas gyakorlás árán. A monotónia nem az oktatási rendszer hibája, sokkal inkább a sémák memóriába történő stabil, pontos rögzítésének az ára. A vélt, vagy valós okosság (intellektus) egyrészt az első két évben nem, vagy csak közvetetten befolyásolja az alapkészségek megfelelő kialakulását: itt még sokkal fontosabbak a gyerek intellektustól nagyrészt független észlelési-motoros képességei, figyelmének tartóssága, koncentráltsága, idegrendszerének érettsége, kudarctűrése, terhelhetősége. Másrészt a gyerek vélt vagy valós okossága nem szezonális dolog, a magas IQ nem múlik el a gyerek hét éves korára: aki okos hat évesen, az okos lesz hét évesen is.
 
2. Menjen iskolába, mert az óvodában / 7 évesen az iskolában unatkozni fog
 
Az óvodában a gyerekek rengeteget játszanak, szaladgálnak, mesét hallgatnak. Csupa olyan dolog, ami egy gyerek számára még iskolás korában sem unalmas. Ha egy gyerek unatkozik (felnőttre fordítva: nem érzi jól magát) az óvodában, akkor ott vagy az óvodával, óvodapedagógussal van óriási probléma, vagy a gyerek szociális, beilleszkedési készségeivel, fantáziájával.
 
Az iskolában viszont sajnos nem “érdekes” dolgokat tanítanak. Nem az univerzum keletkezésével, a pónilovak, nindzsák, varázslótanoncok titkos életével, vagy éppen kémiai kísérletekkel szórakoztatja a tanító az első- másodikosokat, hanem monoton, unalmas feladatokkal próbálja a tanulási alapkészségeiket kialakítani. Órán nem lehet beszélgetni, játszani, szaladgálni, kiabálni (vagy ami még jobb: kiabálva szaladgálni) pedig még sokszor a szünetben sem szabad. Aki azzal hitegeti óvodás gyerekét, hogy az iskolában mennyi érdekességet fognak majd tanulni, készüljön fel, hogy a gyerek csalódni fog. Az éretlen, fenekükön nehezen megülő, terelődő figyelmű, alacsony monotónia- és frusztrációtűrésű gyerekek “unják” legjobban az iskolát. Lehet, hogy ha az óvoda udvarán nindzsásat / pónisat játszanának, nem “unatkoznának”.
 
Nyilván nem szerencsés, ha két-három 6+ éves nagycsoportos gyereket beraknak 20 kis-, középső csoportos közé vegyes csoportba, hiszen mivel a kicsik nem tudnak nagyként működni, ha együtt akarnak játszani, kénytelenek lesznek a nagyok “lemenni kicsibe”, ez adott esetben visszafoghatja a nagyokat a fejlődésben is. Tiszta nagycsoportban, vagy olyan vegyes csoportban, ahol legalább a csoport fele nagycsoportos, ugyanakkor semmi oka rá egy hat-hét éves gyereknek, hogy unatkozzon.
 
3. Ha az óvoda szerint iskolaérett a gyerek, nem lesz elakadás az iskolában
 
Az óvodai iskolaérettségi vizsgálatok nem egységesek, sokszor szubjektívek, nagyrészt kívülről megfigyelhető tulajdonságokra alapoznak (testi fejlettség, beszéd- és rajzkészség, artikuláció, megtartott figyelem, társakkal való együttműködés, önkontroll). Számos, kívülről nem látszó nyelvi, idegrendszeri, és képességbeli elakadást nem tudnak kimutatni, nem is céljuk: a képességhiány ugyanis az idővel nem érik be. Az iskolaérettség megléte semmilyen módon nem jelzi előre a jövőbeni iskolai teljesítményt.
 
4. Bízzuk a gyerekre a döntést, ha akar menni, menjen!
 
Nem célszerű sem az iskolakezdés idejét, sem az iskola kiválasztását egy 6-7 éves gyerekre bízni. A gyerekek nem rendelkeznek sem önmagukról, sem a leendő iskolai elvárásokról, terhelésről megfelelő mennyiségű információval. Emellett legtöbbször nem tudják különválasztani saját vágyaikat szüleik vágyaitól. Erős szülői iskolamarketing mellett kevés gyerek nem vágyik az iskolába. Ha az erős marketing mellett a szülők már megvették az iskolatáskát is, még kevésbé valószínű, hogy a gyerek nem akarja azt még egy évig használni. Ha a gyerek nagyobb testvére iskolába jár, és emiatt a családban kiemelt pozitív figyelmet kap, az iskolakezdési vágyat sokszor a kiemelt figyelem iránti vágyakozás is táplálja. Jelzés értékű lehet ugyanakkor, ha a gyerek nem akar iskolába menni: ha megérti, hogy az iskolában csendben kell ülni és monoton feladatokat kell csinálni, és ezeket a helyzeteket az óvodában sem szereti, valószínű, hogy nem vágyik arra, hogy egész nap olyasmit csináljon, amit már az óvodában sem szívesen csinál.
 
5. Akit visszatartanak, annak felborul a kamaszkora, a biológiai korától elmarad a szellemi érése
 
Talán az elmúlt idők legkárosabb, legostobább tévhite, semmilyen tudományos alapja nincs. Bár önmagában nem gyógyír a képességhiányra, semmilyen tudományosan igazolt káros következménye, kockázata nincs a gyerek egy évvel történő visszatartásának. Egy év visszatartás miatt senki nem fog 21 évesen érettségizni, ha nem jár be valaki órára, soha nem azért teszi, mert megijed, hogy tetteiért 18 évesen már elviszi a rendőrbácsi. Nem attól válik felnőtté valaki, hogy elmúlik 18 éves, és ezzel átlép egy vastag piros filctollal meghúzott vonalat. Semmiképpen ne tulajdonítsunk tudományos értéket egy szövegnek, amelyben megtalálható a “gyerkőc” szó, és a személyes névmásokat nagy kezdőbetűvel írják. Az iskolában nagyobbnak, érettebbnek lenni mindig jobb, mint kicsinek és éretlennek.
 
Van-e tehát általános szabály, vagy sorvezető?
 
Az óvoda iskolaérettségi vizsgálatának eredményétől, értelmességüktől függetlenül a tavaszi-nyári gyerekek kisebb valószínűséggel akadnak el az iskolában, ha visszatartjuk őket egy évvel. Esetleges képességhiányuk ugyan nem érik be, de egy év érés nagyon sokat számít a szabályozófunkciók, a figyelmi kapacitás érésében, a gyerek terhelhetőségében, és az érzelmi-szociális területek érettségében is. Az őszi-téli születésű gyerekek visszatartását indokolhatja a viselkedéskontroll látható gyengesége, valamely fejleszthető képesség, vagy részképesség lemaradása, elakadása, vagy átlagosnál jobban terhelő iskola (“versenyistálló”, “erős iskola”) választása. Az ilyen iskolák egyébként, ha válogathatnak a gyerekek között, jellemzően preferálják is az érettebb, jobban terhelhető, hét éves gyerekeket.
 
Az iskolakezdést nehezítő, kívülről nem látható érettségbeli, képességbeli, részképességbeli lemaradások, elakadások pontosan felmérhetőek komplex képességdiagnosztikával. 5 és 6 éves kor között az Előkép ad pontos tájékoztatást a gyerek fejlődéséről. Tavaszi-nyári születésű, kívülről megfigyelhető tulajdonságaik alapján iskolaérett gyerekek iskolakezdéséhez, a 6 – 6 és fél évesen történő beiskolázás rizikóinak avagy kívánatosságának eldöntéséhez mindenképpen hasznos információkkal szolgál. Őszi-téli születésű gyerekek iskolaválasztásához, a kívülről nem látszó képességek, tulajdonságok, és az iskolakezdéskor, vagy később (3-4. osztályban) felmerülő elakadások rizikófaktorának felméréséhez sok, hasznos információval szolgálhat a Nagy Kép preventív képességdiagnosztikája.
 
Az érettségbeli, képességbeli, részképességbeli elakadások egy része az iskolakezdésig, vagy a növekvő terhelési szint (3-4-5. osztály) megjelenéséig fejleszthető, korrigálható. Ha lehet, célszerű minden lehetséges fejleszthető elakadási ponton fejleszteni a gyereket még mielőtt az elakadást napi szinten megtapasztalja: ha a gyerekben a tanítói visszajelzések, vagy önmagát a többi gyerekkel való összehasonlítása alapján kialakul a tanult tehetetlenség érzése (hiába igyekszem, rossz / buta / lassú / ügyetlen vagyok), vagy éppen rosszul rögzülnek az alapkészségek (könnyed, értő olvasás, írás, számolás) sémái, tapasztalataink alapján sokkal nehezebb a folyamatot megfordítani, mint ha még a tényleges iskolai elakadás előtt, preventív eszközökkel fejlesztjük a gyereket.
 
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kép: https://kids-first.com.au 
 
 
Kapcsolódó:

Hogyan válasszunk iskolát?