Fogalomtár: Hosszú távú memória

 
A kognitív idegtudomány az emlékezet működését többféle modell alapján magyarázza. A modellekben közös, hogy megkülönböztetik a tartalmak (adatok, változók, sémák) ideiglenes, pillanatnyi, tudatban történő tárolását (rövid távú emlékezet, munkamemória), és a tudatban egykor megjelent, vagy legalább is tapasztalt, oda később előhívható tartalmak tárolását (hosszú távú emlékezet). Rengeteg típusú tartalmat képes a hosszú távú memória eltárolni: tárgyi, lexikális tartalmakat (pl: mohácsi vész), téri-vizuális tapasztalatokat (hol, merre kell fordulni), arcokat, dallamokat, életünk eseményeit (első csók), gyakorlati készségeket (járni, beszélni, biciklizni, olvasni, írni), érzelmi állapotokat (amikor megtudtam, hogy…), sőt, még meg nem történt dolgokat (ma be kell fizetni az ebédet) is.
 
Függetlenül attól, hogy akarunk-e bármit tanulni, folyamatosan tanulunk. A körülöttünk lévő világgal történő interakcióink születésünktől fogva tapasztalati lenyomatokat, komplex sémarendszert (hálózatot) hoznak létre a hosszú távú memóriánkban. Ha ez nem így lenne, semmit nem tapasztalnánk állandónak, nem tanulnánk meg dolgok közötti ok-okozati összefüggéseket, csekély esélyünk lenne a túlélésre.
 
A hosszú távú emlékezet „ragasztóanyaga” az asszociáció. Dolgok, amelyek a minket körülvevő világban közel egy időben, egy térben, egymáshoz kapcsolódóan jelennek meg, a memóriánkban is összekapcsolódó lenyomatokat hoznak létre. Különbözünk abban, hogy a tanulás (asszociatív kapcsolatok létrejötte) kinél milyen gyorsan és milyen tartósan történik meg.
 
Egy adott gyerek vagy felnőtt értelmességének megítélésekor a hétköznapi életben két „kívülről” is megfigyelhető tulajdonságot, képességet veszünk figyelembe. Okosnak ítéljük egyrészt azokat a személyeket, akik gyorsan átlátnak ok-okozati összefüggéseket, képesek a világban tapasztalt dolgok mintázatának, működésének megértésére, képesek az egyik helyen tapasztalt dolgokat a másik helyen alkalmazni. Az ő „okosságuk” logikus, flexibilis gondolkodásukban rejlik. Szintén okosnak észleljük azokat a személyeket, akiknek a memóriájába gyorsabban, „tanulás” nélkül, szinte azonnal beragad minden, amit egyszer megértettek. A kiemelkedően ragadós memória, amellett, hogy rengeteg időt spórol meg a gazdájának, kisebb-nagyobb megértési elakadásokat is képes elfedni, kompenzálni.
 
Az iskolában is viszonylag jól látható, hogy ki hogyan okos. A legszerencsésebb gyerekek egyszerre logikusak, flexibilisek, és „ragadós” memóriájúak. Elég, ha ott vannak az órán: ha könnyedén megértik, ami történik, nincs szükségük rengeteg gyakorlásra, otthoni tanulásra ahhoz, hogy elő tudják hívni a tananyagot a memóriájukból. Az átlagosan, vagy kevésbé ragadós memóriájú gyerekek (ha a megértés az órán megtörtént) több-kevesebb tanulás: ismétlés, gyakorlás árán tudják pontosan előhívni a tananyagot számonkéréskor.
 
Egy-egy rosszabbul sikerült dolgozat után fontos, hogy pontosan meg tudjuk határozni a kudarc okait (ehhez a dolgozatot látni kell, ragaszkodjunk hozzá, hogy megtekinthessük!). Ha a dolgozatból az látszik, hogy a gyerek nem értette a kérdést, a feladatot, szövegértési nehézségre utal. Ha a dolgozatot a gyerek nem tudta befejezni, de utólag szóban el tudja mondani a helyes válaszokat, figyelmi, tempóbeli elakadásra utal. Ha a gyerek rossz megoldásokat, vagy semmilyen megoldást nem adott a kérdésre, felmerül, hogy vajon a megértés megtörtént-e. Ha biztosan tudjuk, hogy a gyerek megértette, „tudja” az anyagot, de azt a dolgozatban nem sikerült előhívnia, felmerülhet, hogy a memóriája nem tudta az anyagot megfelelő minőségben rögzíteni. Biztos eligazodást komplex képességdiagnosztika jelenthet.
 
Bár a hosszú távú memória „ragadóssága” jelen tudásunk szerint nem fejleszthető, ha a megértés biztosan megtörtént, a tanulásban hatalmas segítséget jelenthet minden, ami a biflázáson (ismételgetés) túl mutat. Mivel a memória egy hálózat, minden, ami a megtanulandó dologhoz újabb támpontot ad, segítheti az előhívást. Cselekvés, tapasztalás, képek, videók, érzelmek, kíváncsiság, személyes érintettség, gondolattérképek, folyamatábrák, a témához kapcsolódó érdekességek, interaktív tananyag, okostelefonon futtatható kívzek, vita, játék: mind-mind újabb és újabb, a tananyaghoz kapcsolódó csomópontokat, asszociációs kapcsolatokat hozhatnak létre a memóriában, segíthetik a tananyag könnyed bevésését és előhívását. Ha a tanár a fentieket ösztönösen, vagy tudatosan beépíti a tanórába, az anyag várhatóan könnyebben rögzül. Az „olvasd el még egyszer!” helyett szülőként is többet segítünk a gyereknek, ha a tananyaghoz az előhívást segítő elemeket rendelünk.
 
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
 
 
 
Kapcsolódó:
http://nagykep.hu/2017/05/25/fogalomtar-munkamemoria-szervezo-funkciok/