Fogalomtár: Beszédészlelés

 
 
 
A hallás útján beérkező információ az észlelés pillanatáig nem rendelkezik alakzattal, jelentéssel: idegi jelek nyers, feldolgozatlan sorozata, amelyből az észlelőrendszer alkot értelmes, jelentéssel bíró alakzatokat, legyen az zenei hangsor, vagy beszéd. MRI vizsgálatok és pontosan lokalizálható agysérüléssel rendelkező személyek vizsgálata alapján tudjuk, hogy a beszéd (fonémaspecifikus auditív inger) és a zenei (vagy bármi más, nem-fonémaspecifikus inger) feldolgozása az agyban nagyrészt külön területek érintésével, a bal és jobb agyféltekék eltérő mértékű aktivitása mellett történik.
 
A beszéd észlelése során a következő események történnek:

– fonémák (beszédhangok) azonosítása
– hasonló hangzású fonémák megkülönböztetése
– fonémák időtartamának (hosszú-rövid hangok) észlelése
– fonémák kapcsolódásainak azonosítása
– beszédhangok szintézise szavakká, szavak hangokra bontása
– egymáshoz kapcsolódó fonémák sorrendjének észlelése
 
A beszédészlelési bizonytalansággal, nehézséggel birkózó gyerekek (és felnőttek) feldolgozórendszere a fenti feladatok bármelyikét, vagy akár mindet pontatlanul, bizonytalanul végzi. Mivel az észlelés folyamata különböző helyzetekben, különböző mértékben támaszkodik „felülről lefelé” irányuló folyamatokra, azaz besegít az észlelésbe például a beszélő szájmozgásának észlelése, grammatikai érzékünk, a szövegkörnyezet, valamint a helyzetről rendelkezésre álló tudásunk, tapasztalataink, a beszédészlelési nehézség a hétköznapi életben, laikusok számára „kívülről” nem észrevehető. Legtöbbször, ha észre is veszi a szülő vagy a pedagógus, hogy a gyerek nehezebben érti meg amit hall, „szelektív hallásra”, vagy hallásproblémára gyanakszik, hangosabban beszél, vagy fülészeti vizsgálatot kezdeményez. A fülészeti-audiológiai vizsgálatok észlelési probléma esetén legtöbbször negatívak, a „túlhallás-vizsgálat” szinte mindig pozitív, de a „hallásébresztés” az észlelési nehézségen nem változtat.
 
A beszédészlelés pontossága jelentősen befolyásolhatja:

– az artikuláció tisztaságát, pontosságát
– a hallás utáni megértés minőségét, energiaigényét
– az olvasás könnyedségét avagy energiaigényességét
– a helyesírás könnyedségét avagy nehézségét
 
A beszédészlelési nehézség kialakulását a következő korai fejlődési sajátosságok esetén nagyobb arányban tapasztaljuk:

– megkésett beszédindulás
– kiterjedt hangcserékkel induló beszéd
– alacsonyabb szókincsnívó
– korai intenzív idegennyelvi hatások
– orrmandula, középfül gyakori gyulladása kisgyerekkorban
– nyelvi depriváció (kevés, vagy gyenge minőségű korai nyelvi inger)
 
Beszédészlelési bizonytalanság a következő iskolai nehézségek, elakadások, jelenségek hátterében állhat:

– a gyerek spontán beszéde gyengén artikulált, nehezen érthető
– a gyerek spontán beszédében artikulációs pontatlanságok megfigyelhetőek
– a gyerek spontán beszédében hangzócserék megfigyelhetőek
– a gyerek tartósan nehezen figyel hallott szövegekre, instrukciókra
– a gyerek az iskolában tisztán auditív helyzetben gyorsan elfárad, elkalandozik
– a gyerek hallás után nem mindent ért meg, vagy félreért dolgokat
– a gyerek olvasás közben kihagy, rossz sorrendben olvas betűket (hangokat)
– új szöveget lassan, nehézkesen olvas, pontatlanul érti meg, nem szeret olvasni
– a gyerek hosszabb, számára ismeretlen szavak hangos olvasásakor téveszti a hosszú és a rövid hangokat, a zöngés és zöngétlen hangokat, a hasonló hangzású hangzókat
– a gyerek írás közben téveszti a hosszú és a rövid hangzókat
– a gyerek írás közben téveszti hogy egybe- vagy külön kell írni valamit
 
A beszédészlelés bizonytalansága már 6 évesen stabilan kimutatható, fókuszált, egyénre szabott tréninggel, fejlesztéssel legtöbbször számottevő javulás érhető el. Ha a fejlesztések még az írás-olvasás iskolai tanulását megelőzően elkezdődnek, az olvasási-értési nehézségek kialakulása szerencsés esetben megelőzhető, a kialakult nehézség mértéke még a tényelges iskolai elakadás előtt csökkenthető.
 
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt