Fogalomtár: Koordinált többcsatornás figyelem
Tízből nyolc felső tagozatos gyerek a következőképpen írja le egy átlagos matek / történelemóráját: „bejön a tanár, és kivetíti a vázlatot / elkezdi írni a példákat a táblára, közben magyaráz, mi a vázlatot / példákat leírjuk a füzetbe”. A gyerekek tehát az óra nagy részében teljes gőzzel másolnak a füzetükbe. Közülük néhányan másolás közben tudnak figyelni a lényegre is: arra, ami szóban elhangzik. Egy részük viszont úgy áll fel óra végén, hogy a füzetben benne van a vázlat / a példák, de a szóban elhangzottakból nagyon keveset, vagy szinte semmit nem értettek meg, nagyrészt el sem jutott a tudatukig. A vázlat / táblamásolással párhuzamosan a tanár szavaira is figyelni képes gyerekek szerencsések: képesek a figyelmüket egyidejűleg vizuális és auditív csatornán fókuszban tartani, koordinált több csatornás figyelemmel rendelkeznek.
A figyelem hiába megfelelően koncentrált és tartós, ha agy gyerek nem tud egyidejűleg több dologra is figyelni, az az iskolai teljesítményt sokszor visszaveti. A figyelem koordináltságának több szintje van, a gyerek osztályfokától és az iskolai aktivitás típusától függően változik, hogy milyen fejlettségi szint az, ami a gyerek számára frusztrációmentes, könnyed teljesítést tesz lehetővé.
A sikeres, frusztrációmentes iskolakezdés egyik fontos eleme a megfelelő feladattartás, amelyre hatással van, hogy a gyerek két figyelmi csatornát (kifelé és befelé) egyidejűleg, összehangoltan, tartósan képes-e működtetni, vagy éppen képes-e egyazon aktivitásban, feladatban egyidejűleg egynél több szempontot figyelembe venni.
Amikor egy iskolakezdő gyereknél azt látjuk, hogy azért esik ki a feladatból, mert feladat közben elfelejti, hogy mi a feladat, vagy menet közben egy korábbi feladat mintájára kezdi el a feladatot csinálni, az esetek egy részében nem a munkamemória (ideiglenes mentális tárhely) gyengesége, hanem a többcsatornás, koordinált figyelem hiánya áll a háttérben. Ilyenkor a gyerek vagy csak kifele figyel (ekkor elveszti, amit a munkamemóriában tárolt), vagy csak befele figyel (a szabályra, sémára, stb.), de akkor nem tud megfelelően kifele, a látott-hallott feladatra koncentrálni. Hasonlóképpen, első osztályban nehezíti az írást, ha a gyerek egyidejűleg nem tud egy szót hangokra bontani, egyeztetni a hangokat a tanult betűkkel, sorba rendezni őket, hallani a hangok időtartamát, grafomotorosan kivitelezni (leírni) a betűket, és emellett még a vonalközre is figyelni.
A felsőbb osztályokban a koordinált figyelemnek már kettőnél több egyidejű csatornát kell automatikusan, összehangoltan működtetni ahhoz, hogy a könnyed teljesítés fennmaradjon. Tipikus elakadási pontok a tollbamondás (egyszerre figyelni a hallott ingerre és az írás olvashatóságára, írásjelekre, ékezetekre), és felső tagozatban a természettudományos órákon elvárt jegyzetelés (egyszerre figyelni arra, amit a tanár mond, fejben kivonatolni, leírni, közben nézni a táblát is, a szemléltető eszközt is). A gyengébb koordinált figyelemmel rendelkező felsős gyerekek ilyenkor azt tapasztalják, hogy amíg leírtak valamit a füzetbe, a tanár elmondott négy-öt mondatot, amiből nekik semmi nem „ment be”.
Hétköznapi helyzetben az egy csatornás gyerek (vagy felnőtt!) nem tud egyszerre arra is figyelni, amit lát, amit hall, és amit mozog (pl. amit a keze csinál). Ha egy gyerek erős vizuális ingerlésnek van kitéve (legózik, tévézik, tabletezik, stb.), és nem reagál, ha szólunk neki, sok esetben az egyidejű többcsatornás figyelem hiánya, és nem „szelektív hallás”, áll a háttérben. Ugyanígy megfigyelhető, hogy vannak gyerekek (és felnőttek), akik lassabban öltöznek, ha közben beszélnek hozzájuk, körülöttük, vagy csak a tévé szól a háttérben. Ilyenkor a figyelmük automatikusan átkapcsol auditív csatornára, és addig leáll, vagy nagyon lelassul az öltözködés. A több párhuzamos figyelmi csatornát igénylő sportokban (pl: foci, kosárlabda, vízilabda) is láthatóan elakadnak az egy csatornás gyerekek. Ha a grundon focizó gyerekeket figyeljük, nem nehéz kiszúrni az egy csatornás gyerekeket: vagy néznek, vagy futnak. Miközben néznek, állnak, miközben futnak, nem „látnak”.
A figyelem megoszthatóságának képessége nagyrészt veleszületett tulajdonságunk, a nemekhez kapcsolódó sztereotípiákat (lányok több, fiúk egy csatornások) tapasztalataink, megfigyeléseink egyáltalán nem támasztják alá. A képesség ráadásul tapasztalataink alapján nem fekete-fehér, sokkal inkább egy kontinuumot látunk: a szélsőségesen egy csatornás gyerekeknek, ha vizuálisan fókuszban vannak, az egyik fülükön be, a másikon kimegy amit hallanak (v.ö: szelektív hallás), vannak gyerekek, akik erőfeszítéssel ugyan, de képesek több figyelmi csatornát működtetni, ők nagyon elfáradnak egy több csatornát igénylő tanórán. A jelenlegi magyar oktatási kultúra / eszközkészlet mellett a legszerencsésebbek könnyedén, erőfeszítés nélkül képesek megosztani a figyelmüket auditív / vizuális csatornákra.
A többcsatornás figyelem fejlesztésére irányuló erőfeszítések kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudnak egy inkább egy csatornás személyt több csatornássá változtatni. Bár a fejlesztő gyakorlatokban a gyerekek ügyesebbekké válnak, nincs rá tudományosan ellenőrzött bizonyíték, hogy létrejön a fejlesztő gyakorlatok és a valós iskolai helyzetek közötti ún. transzferhatás, azaz, aki ügyesebb lesz a fejlesztőgyakorlatokban, egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz iskolai helyzetben is megosztani a figyelmét.
A Nagy Kép vizsgálatainak tapasztalatai alapján az egy csatornás működésű gyerekek egy része fokozatosan megtanul kompenzálni: ösztönösen stratégiákat, kerülőutakat keres, amelyekkel többé-kevésbé képes megoldani a lehetetlennek látszó feladatot. Hogy ki milyen könnyen talál stratégiát, részben a gyerek mentális működésének rugalmasságán, részben többletképességein múlik. Hiányt, elakadást kompenzálni ugyanis csak olyasmivel lehet, amiből több van. Az egy csatornás gyerekek közül tapasztalataink alapján azok képesek könnyebben kompenzálni, akik flexibilis működésük mellett
– átlag feletti intellektussal (könnyed, gyors megértés)
– átlag feletti munkamemória-kapacitással (tágas tudati tár)
– átlagosnál gyorsabb mentális tempóval rendelkeznek.
Hatékony stratégiát jelenthet még (ha ehhez a tanár is hozzájárul), ha a gyerekek lefotózhatják a táblát, vagy az első padban szkenner sebességgel másoló osztálytársuk füzetét, és az így felszabaduló figyelmi kapacitásuk 100%-át a szóban elhangzó dolgokra fordíthatják. Fejlettebb oktatási kultúrájú országok iskoláiban magától értetődő, hogy a vázlatok, levezetések online hozzáférhetőek, ehhez ma Magyarországon is minden technikai feltétel adott.
A több csatornás figyelem vizsgálata részben tervezett helyzetekben történő megfigyelés, részben a terület vizsgálatára alkalmas, sztenderd feladatok alapján történik.
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kapcsolódó: