Fogalomtár: Téri-vizuális képességek

ikea

 
Vannak, akik legendásan könnyedén tájékozódnak akár ismeretlen környezetben is, mások képesek eltévedni, összezavarodni az általuk jól ismert környéken is, főleg, ha valami apróság megváltozik (pl: lezártak egy utcát, fordítva van előttük a térkép). Ugyanazt az IKEA-bútort van, aki összrakja elsőre fél óra alatt, más ugyanazt a bútort azonos útmutató szerint fél nap alatt rakja össze, ráadásul rosszul. Vannak, akik könnyedén raknak össze puzzle-t, mert “látják” az egészet akkor is, ha az nincs előttük, és vannak, akik számára egy puzzle kirakása merő kísérletezés próba-szerencse alapon. Vannak gyerekek, akik a lego-kockákból tudatosan, előre elgondolt terv szerint építenek elképesztő, útmutatóban soha nem létezett dolgokat, és vannak, akik a füzet alapján is nehezen rakják össze a holdjárót, mások szívesebben játszanak a szüleik által összerakott legó-dolgokkal, de főként inkább a figurákkal játszanak el történeteket.
 
Téri-vizuális képességeink teszik lehetővé, hogy a minket körülvevő világ két- és háromdimenziós alakzataival, illetve azoknak mentális leképződéseivel (sémák) egyszerű, vagy összetettebb mentális műveleteket végezzünk. A hétköznapi nyelvben legtöbbször “térlátás”-t (“síklátást” nem!) emlegetünk, amikor a képességről beszélünk. A magyar oktatási rendszer által előírt tananyagban a téri-vizuális képességekre több tantárgyban, elszórtan van szükség, így a képesség kisebb-nagyobb mértékben, de semmiképen nem döntően jósolja be egy gyerek iskolai teljesítményét, sikerességét: a magasabb szintű mentális képességek (verbális, mennyiségi, logikai, téri-vizuális) közül a téri-vizuális képességek színvonala a legkevésbé releváns terület, ha tisztán a gyerek NAT-hoz való illeszkedését vizsgáljuk.
 
Rögtön megváltozik a képlet, ha a munkaerőpiacon megjelenő sikerességet, alkalmazkodást nézzük: a munkamemória és a flexibilitás mellett a téri-vizuális képességek erőssége a legfontosabb előrejelzője a sikeres beválásnak. Az okok könnyen beláthatóak: az iskolázottsági szinttől függetlenül számos szakmában képes könnyen boldogulni valaki, aki síkban-térben “lát”. Gondoljunk a fodrászra, aki “odalátja” a frizurát a kuncsaft fejére, a burkolóra, az asztalosra, aki “tudja”, hogy hogyan lehet megvalósítani valamit, amit a kuncsaft kitalált, a designerre, fotósra, a festőre, grafikusra, iparművészre, aki “látja”, hogy valami hogyan fog “jól kinézni”, a gépészre, akinek nem kell előzetesen rosszul megépítenie a gépet, hogy “lássa, értse” a működését, a sebészre, aki szinte “vakon” eltájékozódik a páciens testében, vagy éppen a vegyészre, aki szemmel nem látható, három dimenziós alakzatokba rendezve “látja” a világot.
 
A síkban-térben végzett mentális műveletek képességének vizsgálata 2 és 3 dimenziós alakzatok mentális analízisének (részekre bontása) és szintézisének (kombinációja, összeállítása), valamint sík- és térbeli elforgatásának képességének felmérését tartalmazza. A tudományos kutatások a fiúkat / férfiakat a területen minimális mértékben erősebbnek mutatják. Ez, mint minden statisztika, az adott egyén/gyerek képességeiről látatlanban semmit nem mond: vannak kiemelkedő téri-vizualitású nők, és téri-vizuális fogyatékos férfiak. A kulturális sztereotípiák (ld: babák és legók, “elférfiasodott” szakmák) valószínűleg legalább annyira okai, mint indikátorai a nemek közötti különbségeknek (ld. lejjebb: interakció).
 
Az iskolai tananyag elsajátításában a gyerekek téri-vizuális képességei közvetlenül és közvetetten legfőképpen felső tagozatban és gimnáziumban kapnak szerepet. A nagyrészt verbális (szavakba, fogalmakba kódolt) tantárgyak esetében a történelem, a földrajz és a biológia érintett: térképek, vaktérképek, vázlatok, folyamatábrák, grafikonok megértése, használata igényel legalább átlagos téri-vizuális képességeket. Matematikában a geometria, a trigonometria és a függvények megértése igényli a képesség legalább átlagos szintjét. A tantárgyak közül legjelentősebb mértékben a fizika és kémia tananyag megértése támaszkodik legalább átlagos téri-vizuális képességekre.
 
A téri vizuális képességek a többi magasabb szintű mentális képességhez hasonlóan elsősorban genetikai meghatározottságúak, egy egyénileg veleszületetten meghatározott szint fölé jelentős mértékben nem fejleszthetőek, az életkorral jelentősen nem változnak, színvonaluk nem a gyermekkori “legóztatás” mennyiségétől függ. Sok más mentális képességhez hasonlóan a téri-vizuális képességek is a környezettel való interakcióban fejlődnek: az átlagos vagy gyenge téri-vizuális képességekkel rendelkező gyerek legtöbbször magától nem kirakózik, nem legózik: legfeljebb a figurákkal, vagy a szülő által összerakott játékokkal játszik, az építést, különösen a kreatív építést messzire elkerüli. Az erősebb téri-vizuális képességekkel született gyerekek minimális erőfeszítéssel, minimális kudarc és frusztráció árán jutnak pozitív élményekhez, ők maguktól építenek, a sok építés gyarapítja téri-vizuális sémáikat, így a nehezebb feladatokban is örömüket lelik majd, és így tovább.
 
A vizuális kreativitás: a meglévő vizuális sémákból való kilépés, sémák, formák, alakzatok rugalmas, újszerű kombinációja, könnyed, alkotó újragondolása többletképesség, átlag fölötti téri-vizuális képességeket igényel. Hasonlóan a verbális kreativitáshoz, itt is helytálló a megállapítás: minden téri-vizuális területen kreatív személy legalább átlagos feletti téri-vizuális képességű, de nem minden átlag feletti téri-vizuális képességű személy kreatív. A téri-vizuális képességek objektív felmérése sztenderd képességdiagnosztikai eszközökkel lehetséges.
 
 
 
Szerző: Szűcs Imre Lóránt
Kép: IKEA
 
Kapcsolódó:

Tehetség: elfogultság vagy valódi többletképesség?

Fogalomtár: Verbális képességek

Fogalomtár: Motiváció

Fogalomtár: Flexibilitás